Egyszer néhány gyülekezeti taggal és hívő baráttal együtt töltöttünk egy hétvégét, ahol a vendéglátóhely egyik hölgy alkalmazottjának a térdei ízületi gyulladásból fakadóan erősen fájtak. Mielőtt az ott tartózkodásunk véget ért volna, lehetőségünk volt imádkozni az illetőért.
Hittük, hogy Isten nagy dolgokra képes és azokat mivel szereti az embereket, meg is cselekszi. És ez az alkalom sem volt kivétel. Isten Jelenlétében imádkoztunk, Őelé vittük a problémát és Jézus nevében parancsoltunk gyógyulást a térdeknek. Hogy ellenőrizzük, mi történt, megkértük a hölgyet, hogy próbáljon ki valamit, amit addig nem tudott a fájdalom miatt. Végigment ugyanazon a lépcsőn, amin imádság előtt csak fájdalmak árán tudott. Az arcáról le lehetett olvasni a csodálkozást és az örömöt, hogy a fájdalom elmúlt. Végigment a lépcsőn, egyszer, kétszer, többször és együtt adtunk hálát az Atyának, hogy ma is ilyen csodákat cselekszik az egyházon keresztül (Mk16:20).
Dicsőség Istennek – Ő ennyire szeret minket!